A Házas Hétvége célja

Anyagelvű, rohanó világunkban sokszor elbizonytalanodunk a házasság értékeiben.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy beletörődjünk: elmúltak a mézes hetek, a mi házasságunk is elszürkült.
Túlterheltek vagyunk, nem szánunk időt arra, hogy benső életünkről beszélgessünk. Fáradt férj, feleségként érkezünk haza és még rengeteg tennivaló vár ránk... Sebeket hordozunk, de az évek során megtanultuk, a kényes, fájó dolgokról nem beszélünk... Nem akarjuk egymást bántani...

Ha így teszünk, falak épülnek közénk, párhuzamosan egymás mellett, nem együtt halad az életünk. Kapcsolatunk jó esetben udvarias és szerető; légkörű;, de távolságtartó. Kettőnk egysége is formálissá válik: kifelé minden rendben, de belül nagyonis magányosak vagyunk...
Ez szenvedést, fájdalmat okoz, de a mindennapi rohanásban nem látjuk a kiutat, inkább nem is gondolunk rá. A házasságunk látszólag jó, de nem boldog...

Pedig a Teremtő; Isten szándéka az, hogy az ember már itt a földön boldog legyen. Azért teremtett férfinak és nőnek bennünket, hogy egymást kiegészítsük, segítsük, boldoggá tegyük. Ez a boldogság az alapja az örömteli családi életnek és a gyermekek testi-lelki épségének, kiegyensúlyozott fejlődésének is.

A Házas Hétvége segít:

  • hogy rátaláljunk arra az útra, amely visszaadja a boldog házaséletbe vetett reményünket
  • hogy a beszélgetés, önmagunk, érzéseink őszinte közlése felélessze visszahozza azt a szeretetet, melyet a házasságunk elején átéltünk
  • hogy rátaláljunk a mély egységre, a gyöngéd és felelősségteljes szeretetre, a meghallgatásra, az egymásra figyelésre és lelki sebeink gyógyítására.

vissza