Beszámoló a Budapesti Tartomány, Dunakanyar régió szervezésében 2024. november 8 – 10 között tartott Első hétvégéről, ami Kismaroson a Ciszterci nővérek monostorában lett megtartva 14 házaspár részvételével.
Team: : Lépes Lóránt atya, Mikesy Pongrác és Jutka, Serly Miklós és Zsófia, Ludvig József és Csilla
Nagy örömmel tudatjuk. hogy Serly Miklós és Zsófi először voltak középpár.
Megajándékozottak vagyunk, hogy hallhattuk bevezetőiket. Hála és köszönet a sok munkáért, erőfeszítésért.
A hétvége előtt két héttel online előkészítő találkozót tartottunk a résztvevő pároknak. Így már a pénteki érkezésnél ismerősen köszönthettük egymást. Néhány nappal a hétvége előtt az ifjú pár betegsége miatt nem tudta vállalni a kiülést. Nagy hála és köszönet van bennünk, hogy Ludi és Csilla mindent félretéve vállalták a beugrást.
Meleg légkörű, bensőséges hétvégét élhettünk át a 14 résztvevő házaspárral. Nagyon fegyelmezetten és szépen dolgoztak a kapcsolatukon. A résztvevő párok saját tapasztalataikon keresztül visszakapták vágyaikat egy gyengéd, felelősségteljes élet után. Szerelmük láthatóvá vált, csillogó szemmel, megújult lélekkel egymásra találva mentek haza, megtapasztalva a csodát.
Méltó megünneplése volt ez a hétvége annak az évfordulónak is, hogy 35 évvel ezelőtt volt az első Házas Hétvége Sződön.
A háttér szeretetteljes jelenléte is segítette a párokat abban, hogy ők is szeretettel forduljanak egymás felé. A Dunakanyar régióból sok házaspár szorgoskodott a háttérben: süteményt sütöttek, a büfét állandóan frissítették finomabbnál – finomabb finomságokkal, nyugodt, szeretetteljes légkört biztosítottak a számunkra. Hála és köszönet érte. Az átgondolt szervezett háttérmunka, a szeretet számos jelével és meglepetéseivel nagyban segítette tudatosítani a párokban, hogy az Ő házasságuk mindannyiunk számára nagyon fontos. Nagy meglepetés volt az is, hogy pénteken, a régió férfi tagjai fogadták a párokat és szolgáltak a vacsoránál, készítették a büfét.
Mikesy Pongrác és Judit
2 résztvevő pár visszajelzése:
A Házas Hétvégére 19 évnyi házassággal a hátunk mögött érkeztünk. Nem voltunk a legjobb passzban, a hétköznapok feladatai teljesen bedaráltak minket. A kettőnk közötti életszövetség észrevétlenül átalakult családi menedzsmentté, beszélgetéseink zöme a gyerekek körüli kötelező teendőkre, a problémás helyzetek megoldására korlátozódott. Jelentősen elszigetelődtünk egymástól, mindketten nagyon csalódottan és magányosan érkeztünk meg Kismarosra.
A Házas Hétvége előtti online találkozás során hallhattuk a teampárok bemutatkozásait, akik meséltek arról, hogy mit adott nekik az első Hétvégéjük. Akkor azt gondoltuk, hogy ha ennek csak a fele következik be a mi házasságunkban, akkor már megérte elmenni erre a hétvégére.
A szívünk nyitott volt a változtatásra, de nem vártunk csodát. Két és fél nap alatt úgy sem lehet az évek alatt gondosan felépített falakat lebontani – gondoltuk. Ennek ellenére komolyan vettük a kapott feladatokat, és újra adtunk egy esélyt az őszinte kommunikációnak. Ebben nagy segítségünkre voltak a Házas Hétvégén velünk levő szervező párok és Lóránt atya bátor, megindító tanúságtételei, és közvetlen személyiségük. Hálásak vagyunk önzetlen szolgálatukért!
Tudtuk, hogy bízhatunk egymásban, hogy az egymás iránti szeretet nem hunyt ki teljesen, csak fel kell éleszteni, és kitalálni, hogyan tudjuk megőrizni a lángot.
Végül a vártnál sokkal többet kaptunk: a Házas Hétvége csodát tett a kapcsolatunkkal. A folyamatos beszélgetéseken, dialógusokon keresztül újra közel kerültünk egymáshoz, megtapasztalhattuk a kapcsolatunk elején átélt őszinte, odaadó szerelmet. Újra úgy tudtunk egymásra nézni, mint régen, mikor még kíváncsiak voltunk egymás érzéseire, gondolataira, terveire, gondjaira; mikor az együtt töltött időt egymás jobb megismerésére, szerelmünk megélésére fordítottuk.
Azzal a biztos tudással távoztunk a hétvégéről, hogy az ott újra átélt érzelmi közelség megőrizhető, ha azért nap mint nap készek vagyunk tenni. Ehhez kérjük a Jóisten áldását!
Kerényi Géza és Bori
Mit adott nekünk a házashétvége?
Ráhel:
Igyekeztem direkt nem számítani semmire a hétvégével kapcsolatban, csak arra, hogy mindenképpen kihasználjuk a két és fél napot arra, hogy szeretetben együtt legyünk és csak reméltem, hogy épülni tudunk majd. Én őszintén szólva nem gondoltam, hogy ennyire intenzív érzésekkel telek majd el. Nagyon sokat adtak a tanúságtevő párok és atya bevezetői. Mint minden tanúságtételnél, nagyon nagyon jólesett a rengeteg őszinteség, amellyel jelen voltak. Az egyik legszebb dolog számomra éppen az volt a hétvége során, hogy milyen sokat nevettünk és egyszerre milyen sokat könnyeztünk is. Néha teljesen feldobottnak éreztem magam egy-egy melegszívű, őszinte, kedves öniróniával átitatott történet után, aztán a következő percben már könnybe lábadt szemmel ültem. Nekem ez rengeteget adott, ahogy a többiek egy-egy megszólalása is, az ő nonverbális reakcióik is a közös hallottakra. Úgy éreztem, összetartozunk és meghatott az az érzés, hogy ugyanazok a motivációk kötnek össze minket. Biztonságban éreztem magam és nagyon nyitottan tudtam hozzáállni mindenhez ebben a légkörben. A dialógusok írása és a páros beszélgetések pedig feltöltöttek, felpezsdítettek, nagyon hálás voltam Istennek, hogy most csak ez van és csak erre kell koncentrálnom és minőségi időt szánhatunk egymásra a férjemmel. Sokszor döbbentem meg, milyen sok írnivalónk van annak ellenére, hogy új dolog nem sok derült ki kettőnkről. Nagyon jólesett, hogy Beni mindig buzgón írt még a szobában, amikor bementem. Sokszor elérzékenyültünk, sokszor pedig teljesen felpörögtünk egy-egy jó beszélgetés közben. (Arról nem is beszélve, hogy a sok finomságtól és a meglepiktől mi alapból mindig olyan boldogok lettünk, mintha semmi gond nem lenne az életben.) Nem is kérdés, mi a legfontosabb, amit a hétvége adott: úgy éreztem, mintha a legeslegelső köztünk pattant szikra kapott volna újra hatalmas lángra, de az azóta eltelt közös időnek köszönhetően ez a tűz sokkal tisztább, melegebb, biztosabb, mint a kezdeti szerelemé. Szerelmesnek és nagyon szeretettnek éreztem magam, és hihetetlen hála volt bennem egész végig.
Beni:
Ha azt a kérdést hallom, mit adott a Házashétvége, akkor először egy virág, egy nyuszi és sok süti ami lelki szemeim előtt megjelenik.
Az ennél kevésbé materiális dolgok, az a sok együtt töltött idő a feleségemmel, sok izgalmas téma, sok írnivaló és sok mély, tartalmas beszélgetés. Nagyon jó érzés volt ennyi minőségi időt eltölteni a párommal. Áldott pillanatok ezek, amik egy házasságban nem mindig adottak, főleg nem egyben ennyi ideig. Nagy segítség az a módszer, amivel az érzéseink megoszthatók, anélkül, hogy félreértés, veszekedés legyen belőle. Nagyon jó és megtisztelő érzés volt a team párok tanúságtételeit hallgatni, amik jól átgondoltak, mélyek, őszinték voltak, a témák nehézségeitől függetlenül. Az én arcomon könnyek és nevetés egyaránt megjelent.
