Első Hétvége Kismaroson (2026. március 6-8)

Március 6-8-án Első Hétvége volt Kismaroson, a Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostorban. A teamben Fülöp Ákos (Satya) atya, Galambos Gyurka és Marika, Pusztai János és Gyöngyi valamint- debütáló fiatalpárként – Nágl Balázs és Szilvi szolgáltak. Az „újonc” fiatal pár lendületes, friss, humoros, de egyúttal nagyon mély bevezetőit nem csak a 15 résztvevő pár, hanem a teamtársak is élvezettel hallgatták. A középpáros bevezetőket az őszinte mély érzések és a precizitás jellemezte. A háttérben szorgoskodó angyalok gondoskodtak arról, hogy ne csak a lélek, hanem a test is megfelelő mennyiségű munícióhoz jusson.
A teamtársakkal átélhettük újra a Hétvége csodáját, nem csak a résztvevő párok, hanem a mi kapcsolatunk is megújult, felfrissült. Öröm van bennünk, hogy az Úristen munkásai lehettünk.

Galambos Gyurka és Marika (öregpár)

Az elmúlt hétvégén valami különleges történt velünk. Tizenöt másik házaspárral együtt újra átéltük a Házas Hétvége varázsát – csak most az asztal másik oldalán ülve.
Pénteken izgatott várakozással indultunk útnak. A szívünkben egyszerre volt kíváncsiság, öröm és egy kis egészséges drukk is. Tudtuk, hogy kiváló csapat tagjai lehetünk: Fülöp Ákos atya, Galambos Gyurka és Marcsi, valamint Pusztai János és Gyöngyi figyelmes jelenléte és gondoskodása már az első pillanatoktól biztonságot adott. Mosolyuk, bátorító szavaik és nyugodt magabiztosságuk minket is lelkesedéssel töltött el.
Szombaton aztán eljött a mi időnk. Izgatottan, kissé izzadó tenyérrel olvastuk fel a bevezetőnket. De ahogy telt az idő, a párok visszajelzései, a szünetek könnyed beszélgetései, a kíváncsi kérdések és őszinte megosztások mind megerősítettek bennünket: jó helyen vagyunk, és minden a helyére kerül.
Az esti kána különösen megható pillanatokat hozott. Gyönyörű szerelmes leveleket hallhattunk – olyan őszinte, mély vallomásokat, amelyek mindannyiunk szívét megérintették.
Bár a dialógusírás már nem új számunkra, most mégis új mélységeket fedeztünk fel benne.
Megálltunk egy kicsit, és újra rácsodálkoztunk egymásra.
Az egyik bevezetőben elhangzott kép különösen velünk maradt: ha egy izzó fahasábot kiveszünk a tábortűzből, hamar kihűl és elveszíti a fényét. De ha visszakerül a tűz közepébe, újra fellángol.
Mi most pontosan ezt éltük meg. Visszakerültünk a tábortűz közepébe – és újra lángra kaptunk.
A záró szentmise ünnepi szépsége és méltósága mélyen megérintett bennünket. Olyan útravalót kaptunk, amelynek melege és fénye még hosszú hetekig elkísér majd minket.
Hálás szívvel gondolunk vissza erre a hétvégére – a közösségre, a találkozásokra, a megosztott történetekre és arra a csendes, mégis erős Istentől kapott kegyelemre, amely mindannyiunkat körülölelt.

Nágl Balázs és Szilvi

Plébániákon már többször hallottunk a Házas Hétvégéről más házaspároktól, ezért amikor kiderült, hogy a családcsoportunkból minden házaspárnak megfelel ugyanaz az időpont, örömmel jelentkeztünk együtt erre az alkalomra. Nagy várakozással indultunk péntek délután Kismarosra: vittük magunkkal a hétköznapok fáradtságát, de a reményt is, hogy ezen a hétvégén még szorosabbra fűzhetjük kapcsolatunkat.
Nagy öröm volt együtt lenni a családcsoportunkkal, ugyanakkor különösen értékes volt az is, hogy a saját házastársunkkal is több, irányított beszélgetésben lehettünk együtt, ami segített abban, hogy olyan témákról is beszéljünk, amelyekre otthon sokszor nem jut idő.
A hétvége során kaptunk egy új kommunikációs módszert, amely segíthet, hogy a nehezebben megoldható vagy régóta húzódó problémákra más szemmel tudjunk ránézni. Ezzel nemcsak egymásról tanultunk többet, hanem önmagunkról is.
A közösség légkörét sok apró figyelmesség tette igazán otthonossá: mindig volt valami süti kirakva, időről időre kis meglepetések vártak bennünket az ajtónkhoz kitett borítékban, a szombat esti program és a vasárnapi ebéd pedig láthatóan aprólékos szeretettel volt megtervezve és feldíszítve.
Külön ajándék volt, hogy nemcsak házaspári szempontok jelentek meg, hanem az is, hogyan élik meg ugyanezeket a helyzeteket a papok, mit jelent számukra elköteleződés, hűség, küzdelem és öröm. Így a hétvége nemcsak gyakorlati útmutatást adott, hanem tágabb, lelki perspektívát is: láthattuk, hogy ugyanazokkal a kérdésekkel küzdünk, mégis Isten hűsége mindannyiunkat összetart.
A lezáró mise különösen áldott pillanat volt számunkra. Megható volt, hogy megújíthattuk a házastársi fogadalmunkat, és hogy a szentáldozásnál egymást áldoztathattuk meg: ez a gesztus mélyen kifejezte, hogy nemcsak „együtt élünk”, hanem egymást vezetjük Istenhez is.
Hazafelé azon gondolkodtunk, hogy bár nincsenek nagy konfliktusaink, mégis mennyire fontos és nagy érték az, hogy kettesben tudtunk időt tölteni egymással. A szeretetkapcsolatban mindig van hova fejlődni, és ez a hétvége most pontosan ezt a pluszt adta: új eszközt, friss szemléletet és megerősített elköteleződést egymás felé.

Zsuzsa és Péter

Nagyon köszönjük Nektek ès az egèsz közössègnek, hogy részt vehettünk ezen a csodálatos hétvégén.
Nagy békesség és nyugalom tölt el minket.
Ez a hétvége megerősitette , amit eddig is éreztünk, hogy mennyire összetatozunk.
Örömteli boldogsággal tölti el szívünket, hogy vannak emberek, akiknek fontosak vagyunk, akik ondolnak ránk , imádkoznak értünk ismeretlenül is, kapcsolatunkra és házasságunkra időt energiát szánnak, hogy mi is tovább erősödhessünk egymàs szeretetèben.
Különleges élmény volt számunkra, hogy láthatatlan kezek mindent előèszítettek, hogy a házaspárok tényleg csak önmagukra ès kapcsolatukra fókuszálhassanak.
Hálát adunk a gondviselèsnek, hogy mi is immár ennek a kiváló közösségnek tagjai lehetünk.
Köszönjük!

Detti és Ádám

Nagy izgalommal és várakozással néztünk a Házas Hétvége elé. Nem tudtuk, hogy mire vállalkoztunk, de kellemesen csalódtunk. A hétvége megerősített minket abban, hogy jó úton járunk a házasságban előforduló problémák megoldásában. A dialógusok segítségével olyan dolgok is napfényre kerültek, melyekről eddig nem beszélgettünk, de mind pozitív érzéseket hoztak elő belőlünk és megerősítették a kapcsolatunkat. Nagyon hálásak vagyunk a lehetőségért, hogy eljuthattunk erre a Hétvégére!

Eszter és Misi

Három évvel ezelőtt a gyerekeink kérésére vettünk részt a plébániai családos táborban. Ott kaptunk meghívást erre a házas hétvégére. Ugyanebben az időszakban egy másik házas közösség is hívott bennünket, hogy csatlakozzunk hozzájuk – ennek azóta is tagjai vagyunk.
Idén jutottunk el erre az első hétvégére. Nagy várakozással érkeztünk, vágytunk arra, hogy időt töltsünk egymással, és hogy ezt valóban egymásra figyelve tehessük. Nem tudtuk pontosan mire számítsunk, sőt egy kicsit tartottunk is attól, hogy esetleg komfortzónán kívüli feladatok is várnak ránk.
Húsz év házasság után természetesen mi is találkoztunk már nehézségekkel, de most éppen olyan időszakban tudtunk eljönni, amikor alapvetően szépen, békességben viszonyulunk egymáshoz. Talán ezért is nehéz megfogalmazni, mennyire sokat adott ez a hétvége még egy jól működő házassághoz is. Jó volt megtapasztalni, hogy tudunk még mélyebben figyelni egymásra, kimondani olyan gondolatokat és érzéseket is, amelyek a mindennapok rohanásában könnyen elmaradnak. A hétvége segített abban, hogy egy kicsit megálljunk, ránézzünk a kapcsolatunkra és újra tudatosítsuk, mennyire értékes az, amit együtt kaptunk. Számunkra a legmeghatóbb pillanat az volt, amikor megtapasztaltuk, hogy mennyien imádkoztak értünk. Ez nagyon mélyen megérintett bennünket.
Köszönjük a meghívást és ezt a különleges hétvégét – sokat kaptunk tőle.

Kati és Zoli

Több plébániai házaspár már évek óta invitált minket a Házas Hétvégére, de idén alakult úgy az életünk, hogy végre el tudtunk menni az Első Hétvége programjára. Mint tudjuk, nincsenek „véletlenek”, a kapcsolatunknak talán most volt szüksége egy új lendületre, felfrissülésre!

Pénteken, egy hosszú és mozgalmas hét után érkeztünk Kismarosra, ahol elfoglaltuk a szállásunkat, majd a vacsorát követően el is kezdődtek az előadások. Elsőre nehéz is volt kikapcsolni az otthoni pörgést és gondolatokat, és belekapcsolódni a házaspárok és az atya személyes történeteibe.

Szombaton a napi program, az előadások és a házaspárok közötti személyes megbeszélések dinamikája egyre elmélyültebb, komolyabb lett. Ez segített minket is abban, hogy olyan témákat, nehézségeket is átbeszéljünk, amikre régen volt már ennyi időnk és lehetőségünk. A hétvégét vezető házaspárok és atya szempontokat is adtak ezekhez a beszélgetésekhez. A nap végén nagyon fáradtan tértünk a szobánkba, de éreztük, hogy új lehetőségek nyílnak a kapcsolatunkban.

A hétvége programja a vasárnapi nappal teljesedett ki. Az előadások közötti idő a kettesben történő megosztásra lehetőséget adott arra, hogy a legmélyebb, legbensőségesebb érzéseinkről is őszintén és nyíltan tudjunk egymással beszélni. Valószínűleg mindenki átérzi ennek a jelentőségét, hisz a mindennapok mókuskereke minden házasságot, kapcsolatot próbára tesz, és ilyenkor megállni és új lendületet szerezni olyan, mint a kút a sivatagban. A vasárnap délutáni szentmisében pedig lehetőség volt mindezt a Jóisten elé tenni, hálát adni a hétvége minden ajándékáért és a házasságunkat az Ő színe előtt is újra megerősíteni. Hisszük, hogy – ahogy eddig is – az ő áldása kísér minket tovább a közös utunkon!

Hálásan köszönjük mindenkinek a munkáját, amit ezért a hétvégéért tett, köszönjük az imahátteret is! Bízunk benne, hogy mások is majd megtapasztalhatják azt a feltöltődést, amit ez a hétvége nekünk adott! Mi pedig próbáljuk az itt kapott lendületet a mindennapokban tovább vinni!

Rita és András