Erzsébet bál fura időkben
Két évvel ezelőtt izgatottan vállaltuk mi, az Udvarhely – Maros régió Maros terület hétvégés párjai és atyái a már hagyományossá vált HH-s Erzsébet bál megszervezését. A biztonság kedvéért már 2020 márciusában lefoglaltunk egy 500 személyt befogadó báltermet. Aztán… megálltunk a szervezésben.
2022 nyarán új erővel fogtunk bele a szervezkedésbe. Első akadályainkba akkor ütköztünk, amikor szembesültünk a nagyon magas árakkal. Kiszolgáltatottnak, feszültnek, kicsit fusztrálva éreztük magunkat. Ugyanakkor a két év elzártság sajnos éreztette hatását a nagy közösségben is. Tudtuk, túl nagy és költséges a bálterem. Újratervezés… És amelyik pillanatban megtaláltuk a körülményekhez mérten legmegfelelőbb termet, újult erővel, lelkesedéssel, magabiztosan, reményekkel teli vetettük bele magunkat a szervezésbe. Pillanatokon belül megtalálta mindenki a feladatát. Nem egy pár szervezkedett, hanem első perctől 5-6 pár teljes erőbedobással ügyködött. Bíztattuk egymást, a modern tehnika segítségével naponta tartottuk a kapcsolatot. Mikor az ajándékok, kitűzők is sínen voltak, három találkozás alatt, hol hevesebben, hol csendesebben, de KÖZÖSEN találtuk ki és próbáltnuk a bálnyitóra. Nagyon inspirált, ahogy egyre több pár jelentkezett az énekre és táncra. Természetesen, ahogy egy jó házasságban, e kis csoportban is előfordultak surlódások, amiken nagyon hamar túltettük magunkat. Az izgalom már csak az volt, lesz-e igazi, régebb megélt hangulat a bálban…
Köszönet a jelenlévő 78 párnak és 5 atyának – ha ti nem jössztök, nem áll a bál. Hála van bennünk, büszkék vagyunk a kis Maros területi közösségünkre, harmonikus és békés érzések öntenek el, ha a nagy közösségre gondolunk. Kár lett volna kihagyni a sok ölelést, mosolyt, bíztató szót, kézfogást. Ilyen az igazi közösség! A szervező csapat, Marosvásárhely
Számunkra nagy élmény volt részt venni a nagyernyei Erzsébet bálon. Találkozni sok sok házaspárral akik ugyanazt az értékrendet képviselik. Vártak ránk a mise kezdéssel, pedig ismeretlenek vagyunk, mégis ugyanahhoz a családhoz tartozunk. Fontos volt a már ott lévőknek, hogy együtt járuljunk a mi Jézusunk színe elé. Gazdagodtunk az új emberek által akiket megismertünk. Öröm és hála van a szívünkben, hogy tagjai lehetünk egy ilyen családnak. Szeretettel Péter Ernő és Melinda, Csíkmadaras
Laci: Első Erzsébet bálunkon még jegyes hétvégés párként vettünk részt és ünnepeltünk HH párokkal. Mint élő mustármagot fogadtuk szívünkbe a bál rendjét és kisugárzását.
Azóta is mélyen érint, hogy hálaadó szentmisével kezdünk, ahol a közösség összetartó ereje volt a fókuszban.
Tudatosan behívva a Jóistent, hogy járhassunk Ővele és pöröghessünk Őbenne.
Mártival megélhettük a különbözőségeink megtartó erényeit, a férfi és a női szerep egységét. Így múlattuk az időt a Jóisten szeretetében, a HH közösség megtaró erejében, összefonódott testvéri örömben lettünk egymás ajándékai.
Márti: Élmény volt átélni, ahogy kovácsolódott össze a szervező csapat.
Az első öt pár ahogy bővült a többi tettre kész társakkal, a hála és remény erősödött bennem. Duzzadt a folyónk. A találkozásokon-próbákon megismertük egymás gyengeségeit és erényeit. Megtapasztaltam, hogy milyen áldás tud lenni, ha a közösségben megnyilvánulhatnak az egyéniségek, mindenki a maga helyét megtalálva. Mint egy nagy családban, ha megvan a közös cél és a jó szándék, a tenni akarás-óriási hajtó erők nyilvanulnak meg. Találkoztunk súrlódásokkal is, de azok átformálódtak, erősítették a csapatot.
Amikor eljött a “nagy nap” és a kultúrotthon fokozatosan telt meg mosolygós, ismerős arcokkal, párokkal – a természetes izgatottság bennem keveredett az örömteli érzésekkel.
A szentmisén Tamás Huba atya beszéde a hálát ébresztette bennem, hogy tartózhatunk a HH-s közösséghez, töltekezhetünk annak értékeiből.
Az ünnepeltek jelenléte, az udvarhelyi párok ajándék éneke, a korondi nótacsokor, a népdalok, a táncok, a zenészek lelkesedése, a régi ismerősökkel való beszélgetések és az új találkozások mind azt erősítik, hogy szükség van ilyen felszabadult együttlétre is.
A hála és a megajándékozottság érzése van bennem, ha a 2022-es Erzsébet bálra gondolok. Török Laci és Márti, Nagyernye
Közösségben lenni felemelő, biztonságot adó érzés. Bálba ünnepelni, szórakozni, kikapcsolódni pedig felszabadító. Az már csak tetézi az örömet és a hálát, hogy kis közösségünkkel lehetőséget kaptunk a Mindenható Úrtól, hogy ennek az idén újra részesei lehettünk.
Csík-Gyergyó régió bálozó csapata együtt vágott neki az útnak, hogy már útközben közösen rá tudjunk hangolódni erre a tartományi eseményre. Nagy szeretet, izgalom várt már minket, hiszen kissé megkésve érkeztünk. De itt is megélhettük a fontosnak lenni érzését, hiszen nélkülünk nem kezdődött el a szentmise.
A lelki töltődést a testi váltotta fel, hiszen finom vacsorával is készült a lelkes szervező csapat tagjai. .A figyelmesség sem maradt el, hogy ne feledjük a mézes időszakokat, mézes pogácsát ajándékoztak nekünk. A hangulat fergeteges volt, s öröm volt látni illetve megélni a találkozás minden mozzanatát. Amikor mindenki együtt ropta a táncot, vagy ahogy a párok egymással beszéltek, s így újra megtapasztaltuk, hogy Mindenki másképp csinálja, de mégis együvé tartozunk.
Köszönet a szervezőknek a sok áldozatos munkáért, amellyel a Házas Hétvége közösségét szolgálták ez alkalommal is. Oláh Enikő és Ferenc, Gyergyószárhegy
Első bálozók voltunk…
Az idén, 2022. november 19-én Nagyernyén került sor a hagyományos HH-s Erzsébet-bálra. Habár mi 2019-től vagyunk HH-sok, mégis első bálozóként gólyáknak számítottunk a mulatságon, hisz első évben családi okok miatt nem vehettünk részt, az azután következő években pedig a pandémia miatt nem volt megszervezve az Erzsébet-bál. Nagy kihagyás!
A gördülékeny regisztráció ideje alatt az ismerős párokkal találkozva örömmel öleltük meg és üdvözöltük egymást, majd helyet foglaltunk.
Az esemény szentmisével kezdődött, amely a résztvevők nagy létszáma ellenére igen meghitt volt. Huba atya prédikációjában a személyes példák nagyon meghatóak voltak és az üzenetét csillogó gyöngyszemként zárhattuk a szívünkbe és megszívlelendő jótanácsként vihettük magunkkal, miszerint „túlcsorduló szeretettel szeressünk”. A felemelő szentmise után lélekben feltöltődve és megerősödve ugorhattunk fejest a mulatságba, ami -György Lehel példáját idézve- „lakodalomnak kicsi, bulinak nagy, de bálnak éppen jó” volt (habár a jelenlevők létszáma vetekedett egy lagziéval).
A szervezők már az első percekben egy meglepetés-műsorral örvendeztettek meg bennünket, amely keretén belül csodaszép népviseletbe öltözve nyárádmenti népdalokat és táncokat adtak elő. A későbbiekben pedig viccek, énekek, tombola és az udvarhelyiek HH-s dala tarkították a programot. Nagy meglepetés volt az is, hogy élőben hallhattuk a nemzeti felelősök, Körmendi Zsófi és Gábor, valamint Jeney Gábor atya üzenetét, jókívánságait, akiket szintén Erzsébet-bálon, Sopronban értek el telefonon a Romániai Magyar HH felelősei, György Lehel és Klárika. Nagy szeretettel fogadtuk a tartomány felelőseink, Bálint András és Réka, valamint a régió felelőseink, Márton István és Emőke köszöntő szavait, illetve szórakozásra buzdítását.
Igazán kiváltságosnak és elkényeztetve érezhettük magunkat, hisz a szervezők a bál első percétől a tenyerükön hordoztak: kis ajándékok vártak az asztalon (mézeskalácsok, valamint HH logoval és himnusszal ékesített könyvjelzők); az előtérben fotó-sarok volt berendezve szemet gyönyörködtető dekorációval; ízletes, bőséges ételeket szolgáltak fel; de az ünnepeltek köszöntésére is sor került, amikor ároni áldást adhattunk a névnapos Erzsébetekre és a születésnapjukat, illetve házassági évfordulójukat ünneplőkre. Mindezekért hálával gondolunk a szervezőkre és ezúton is köszönjük a sok, lelkiismeretes munkájukat, fáradozásaikat.
A talpalávalót Hajdú Sára és zenekara biztosította, akikről személyes érintettség révén nem is tudnánk objektíven nyilatkozni, hiszen kereken 10 éve a lagzinkon ők voltak a zenészeink (akárcsak néhány közeli családtagunknak). Velük azóta sem találkoztunk, így érkezésünkkor a terembe lépve repeső örömmel szereztünk tudomást a jelenlétükről, szeretettel üdvözöltük és elevenítettük fel ismeretségünket. Ők -saját magukat nem hazudtolva meg- ugyanolyan lelkesen és profin zenéltek és biztosították a jó hangulatot, mint eddigi találkozásainkkor mindig is.
A bálon élményeink voltak a találkozások, beszélgetések, ölelések, nagy kacagások, új ismeretségek, jó zene, tánc és az együttlét öröme. Felejthetetlen emlék marad az a jelenet, amikor a táncteret betöltő hatalmas körben, egymásba kapaszkodva, összeölelkezve énekeltük fülig érő szájjal a Mindig kell egy barát c. dal szövegét. A bálra gondolva az elégedettség, öröm, hála, megajándékozottság, emelkedettség érzései járnak át és ugyanannyira feltöltődve, kiteljesedve érezzük magunkat, mint minden HH-s esemény után.
Az ilyen élményekért, érzésekért, gyöngyszemekért érdemes részt venni az Erzsébet-bálon, de más HH-s rendezvényeken is. Kovács Szabolcs és Katalin, Zeteváralja
