Felvidéki Házas Hétvégés lelki napon jártunk 2026. március 7-én. A Komáromi plébánia nagytermében tartott lelki nap fő témája a BÉKESSÉG volt.
„Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.”
A fenti címszavak villantak át az agyamon, amikor elhangzott a 2026. március 7-i Felvidéki Házashétvégés lelki nap fő témája a „BÉKESSÉG”, a Komáromi plébánia nagytermében Tisch Dávid és Detti, valamint Lépes Lóránt atya tolmácsolásában.
De, hogy az elején kezdjem, az előkészületek és a közösség odaérkező tagjai szívélyes fogadtatása után az egész elmélkedést megelőzte egy keresztúti ájtatosság a bazilika falai közt. Bár az ősrégi falak még nem nagyon engedték áthatolni a csodálatos tavaszias napsütés reménnyel tele melengető sugarait, azért a szívünk hamarosan megtelt a szeretet melegével, hiszen hallgatva Jézus tanító szavait, melyek szenvedésében is a szeretetről szóltak, hamar elfeledtük az „öreg Tél” itt felejtett lábnyomainak a füleinken leggyorsabban megnyilvánuló dermesztő utóhatását.
A keresztút után visszatértünk a plébániára, ahol Mons. Kiss Róbert kanonok úr, a Nagyszombati Főegyházmegye általános helynöke lepett meg mindnyájunkat jelenlétével, kedves baráti mosolyával, mellyel nem kis mértékben hozzájárult megdermedt tagjaink gyorsabb felmelegedéséhez „Békesség” ─ lelkünkben, otthon, családban, közösségben, életterünkben, az Úrral való kapcsolatunkban. Hihetetlenül fontos része, sőt talán egyik alapfeltétele boldog életünknek. Mondanom sem kell, hogy a „csoportvezető hármas” mennyire beletalált a közepébe ezzel a témával, hiszen talán nincs is olyan közösségi élet, ahol a legjobb igyekezet ellenére, hosszabb rövidebb időre néha mégis kissé félrebillen a béke egyensúlya.
Persze az ember ilyenkor megtesz mindent, meghoz minden áldozatot azért, hogy a sokszor balgán elrontott légkört mielőbb helyrehozza, orvosolja, próbálva úgy ahogyan Péter apostol tanítja:
„Mert aki az életnek örülni szeretne, és jó napokat látni, az óvja nyelvét a rossztól, ajkát a hamis szótól. Forduljon el a gonosztól, tegye a jót, keresse a békét, járjon utána.” (1Pt 3,10-11)
Jó volt hallani a példaként felhozott tanulságos élettörténeteket, melyekből sajnos sokszor magunkra is ismertünk, majd a kis kérdések és a dialógus keretén belül elgondolkodni azon, hogy a legtöbbször hol is hibázunk, esetleg hogyan tudnánk mindezt elkerülni, és végül a párunkkal, és a kialakított csoportokban rövid eszmecsere keretén belül megbeszélni az ezzel kapcsolatos álláspontjainkat, megoldások lehetőségeit. Ilyenkor mindig eszembe jut az, hogy miért nem tudjuk sokszor ezeket a dolgokat azonnal tisztázni bármilyen téren is, és néha miért olyan nehéz a feldúlt békét visszafordítani a régi kerékvágásba? Talán a megértés és az alázat önzetlenebb gyakorlásával hamarabb célhoz érnénk.
Hát mi tagadás, még van mit tanulnunk. Ahogy a megnyitót, úgy a zárszót is Kara Maros és Ria referálta a tőlük megszokott békés, nyugodt hangon, majd Lóránt atya záró imája és áldása után következett egy nagyon jó hangulatú társalgás egy kis agapé keretén belül, melyben újabb tapasztalatcserékre került sor nem csak az asztalon felhalmozott háztáji elkészítésének mesterfogásairól, hanem mindnyájunk mindennapi gondjai megélésével, megoldásával kapcsolatosan is. Boldog vagyok, hogy ott lehettünk, s lelki békével a szívünkben térhettünk haza.
Köszönjük Detti, Dávid, Lóránt atya. Köszönjük Ria és Maros.
Béke legyen mindnyájunkkal!
Iván Lajos
