Székelyföldi HH-s barátainkat láttuk vendégül június 24-28 között otthonainkban Szekszárdon, Mohácson és Pécsett. Most ők jöttek otthonról haza, ahogy mi tettük ezt 2025 október 8-13 között. élvezve az ő vendégszeretetüket.
A „megosztás” érdekes kifejezés. Lehet negatív tartalma, amikor embereket választ szét. Mi ennek az ellenkezőjét értjük alatta: megosztjuk életünket, hajlékunkat, érzéseinket, gondolatainkat, ételünket-italunkat egymással mélyen, őszintén. Megkönnyezve és
elérzékenyülve, máskor meg kacagva és kacagtatva. A barátságnak ezt a mély fokát élhettük át 4 napon keresztül, amikor mi, vendéglátók ismertettük meg szeretett városaink nevezetességeit barátainknak, amikor egy szekszárdi bortanyán jóízűt ettünk-ittunk és daloltunk Rosner Zsolt atya hegedűkíséretén és a jó szekszárdi borokon felbátorodva. Úgy osztottuk meg egymással életünket, hogy közben tudtuk, hogy lelkünk oszthatatlan – éljünk akár különböző országokban.
A Babits ház meglátogatásakor visszhangzottak az ismerős szavak:
„… Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Oly hazáról álmodtam én hajdan,
mely nem ismert se kardot, se vámot
s mint maga a lélek, oszhatatlan.
Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat,
mely nem szorul fegyverre, se vértre,
mert nem holt rög, hanem élő lélek…” (Babits Mihály: Hazám)
A mély összetartozás élményét éltük át a 9 Kézdivásárhelyről és környékéről érkezett párral a pécsi Találkozások Hétvégén, ahol egymás közelében ülhettünk, mint egy szerető család tagjai. A kánikulai napok végén igazi felüdülést jelentettek a buszos hazautak
Szekszárdra, énekelve, mesélve, vicceket mondva. Még arra is maradt idő, hogy a szombat esti vacsora után 4-es dialógusokban, közös imádságban osszuk meg közös élményeinket. Így vált otthonunk az Isten hajlékává az emberek között (vö. Jel 21,3).
Nagyon hálásak vagyunk az Úrnak erdélyi testvéreinkért és a vendéglátó házaspárokért, hogy részesei lehettünk az Isten akarta egység megteremtésének.
A vendéglátó családok nevében,
Simon Béla és Juli
