Nagy Jóska atya, Körmendi Gábor és Zsófi, Bencze András és Timi, Szabó Tomi és Gyöngyi közreműködésével Első Hétvégét tartottak Fehérvárcsurgón június elején. Szabó Tomi és Gyöngyi írtak róla. Örömmel küldjük a megható és képszerű élménybeszámolójukat! <3
A járványhelyzet miatt sokáig csak a remény élt bennünk, hogy tavasszal Első Hétvégét tarthatunk Székesfehérváron. Az indíttatás (hisszük, hogy a mennyei) nagyon erős volt azért is, mert a terület fiatalításra szorul. Körmendi Zsófival és Gáborral, az öregpárunkkal utólag az „isteni beavatkozások hétvégéjé”-nek neveztük el a közösen töltött időt, hiszen számtalan lehetetlennek tűnő helyzet oldódott meg csodával határos módon. Az atyák elfoglaltságai és az erre a hétvégére eső Úr napja miatt nehéz volt atyát találni; de a Jóisten erről is gondoskodott: Nagy Jóska atyát küldte hozzánk Vajdaságból. Hálásak vagyunk, hogy Jóska atya igent mondott, és vállalta a körülményes utazást. A jelentkezők száma is lassan növekedett, de az utolsó héten hálatelt szívvel nyugtáztuk: nyolc párnak és egy atyának tarthatjuk meg a Hétvégét, akik közül mindenki rendelkezik védettségi igazolvánnyal és valóban mindenki el is tudott jönni. Az új helyszín is rejtett izgalmakat, melyet a fantasztikus háttér csapatnak kellett rugalmasan kezelnie, de végül ott is minden elsimult. A team asztal mögül csodálattal szemléltük ahogyan a párok bevezetőről bevezetőre húzódtak közelebb egymáshoz, és egyre hosszabban fogják egymás kezét.
Hálásak vagyunk a mi gondoskodó Mennyei Atyánknak, hogy újból részesei lehettünk a csodáinak. Hálásak vagyunk a támogató közegnek: teameknek, atyáknak, háttereseknek is.
A résztvevő pároktól is gyönyörű írások születtek:
Már régóta készülünk elmenni egy házas hétvégére, mert Gábor szülei is évekig jártak. Tavaly hívtak minket a barátaink, de nem tudtunk elmenni, ők viszont igen, és csillogó szemekkel, lelkesen tértek vissza. Idén végre mi is eljutottunk. Gábornak voltak fenntartásai kezdetben a sok írás miatt, bár régen rengeteget leveleztünk. De hamar ráéreztünk a dialógusmódszerre. Jó volt újra olyan intenzitással és figyelemmel beszélgetni egymással, mint a szerelmünk kezdetén. Jó volt megerősödni abban, hogy összetartozunk. Megható és elgondolkodtató volt számunkra az is, hogy mennyi házaspár munkálkodott a háttérben azon, hogy a résztvevők számára ez a hétvége emlékezetes legyen. A hétköznapokban még nem egyszerű megvalósítani a hétvégén tanultakat, de törekedni fogunk rá, mert látjuk, hogy megéri. Gábor és Mária
Nagyon nehezen indultunk el a hétvégére, mert sűrű hét volt mögöttünk. Ugyanakkor izgatottak és reményteljesek voltunk, mert hosszú idő után kettesben tölthettünk el egy hétvégét. 23 éve vagyunk házasok és hat gyermekünk van. Házasságunkban voltak nehezebb és könnyebb időszakok is, sokszor erőt próbáló volt a sok feladat. A Jóisten és egymás iránti szeretetünk mindig segített leküzdeni az akadályokat. Most úgy éreztük, hogy kaptunk egy meghívást. Nem tudtuk mi vár ránk, de hittünk a Jóisten hívó szavában. A feladatok, amiket kaptunk először ijesztőnek tűntek, leginkább Petinek. Nem szeret sem írni, sem sokat beszélni. Meglepődve tapasztaltuk, hogy az írás milyen sokat segített abban, hogy az érzéseinket egy-egy kérdéssel kapcsolatban megismerjük. Felismertük azt, hogy mennyire fontos az, hogy beszéljünk az érzéseinkről. Ez nagyon sokat adott. Volt néhány olyan kérdés, amelyekről most tudtunk igazán és mélyen beszélgetni. Ez új lendületet adott kapcsolatunknak. Szeretnénk, ha rendszeresen tudnánk dialógust írni és minél gyakrabban időt szánni erre.Megerősödött bennünk, hogy jó házasságban élni és jó volt megtapasztalni, hogy szerelmünk lángja újra lobog. Hálásak vagyunk, hogy ott lehettünk a hétvégén. Péter és Mónika
