A Pécsi Iparkamara dísztermében került megrendezésre az első offline FELELŐSÖK FÓRUMA. Az országból 25 pár és két atya érkezett a helyszínre és majdnem ugyanennyien kapcsolódtak be online. Az egyik rajzfilmből, (a Lilo és Stitch-ből) való mondat zakatolt a fülemben végig, míg ott ültem és figyeltem. A mondat valahogy így hangzott: „az ohana azt jelenti, család és a családból senkit nem hagyunk magára”…
Ezt a gondolat volt tetten érhető, amikor a Nemzeti Felelős Team nevében Kovács Attila és Jenei Gábor atya, valamint Légrádi Marcsi és Tamás, szervezőként Knipl Ági és Tóni volt, Páprádi Dóri és Józsi pedig új régió felelősként köszöntötték a résztvevőket és vezették be az aktuális témákat. Vagy amikor és ahogyan Lábady Éva számolt be az özvegyek hétvégéje szervezéséről, az itt végzett szolgálatáról. „Sürgetett a Szentlélek, hogy visszatérjek”- fogalmazott- „a HH-s hétvégék átélése pedig arra bátorított, hogy az egyedül maradtak közösségét építsem…”Imatéma lehet a 2022.10.13-15-ig Pécsett rendezendő Özvegyek hétvégéje.
„Tudom, hogy tudjátok, mégis elmondom…”- kezdte Csonka Pali és Vera, a Felelősképzőért felelős pár. Mindketten hangsúlyozták:
„felelősségünk a közösségért van” és ez nemcsak a konkrét feladatokat jelenti. Mindketten hangsúlyozták: „felelősségünk a közösségért van” és ez nemcsak a konkrét feladatokat jelenti. Sokkal többet. Ez a szolgálat a törődésről, az egymásra figyelésről, segítségnyújtásról kell szóljon. Huszár Marcsi a mentorálás konkrétabb elemeire is kitért. Jó volt hallani minden feladatot és célt, tapasztalatot. Ez egyszerre volt tudásrendszerezés és vált inspirálódássá a továbblépéshez.
Konrád Csilla és Zoli (az atyákért felelős pár) az elmúlt másfél év „kreatív ötletelős” és „aktív megvalósítós” megmozdulásairól számolt be. Vagyis arról, hogyan térképezték fel azt a 385 atyát, akik a HH-s közösségünk tagjai. Elmondták, mennyire hálásak minden névért és információért, ami segít abban, hogy az atyák és párok ne sodródjanak el egymás látóköréből.
Páprádi Dórit kérdeztem, neki mi volt a gyöngye a hétvégéről? Idézem: „Nekem a folytonosság ,hogy felelősségünk nem légüres térben van, hanem vannak az elődök, a maguk tapasztalataival, a megküzdött helyzetekkel, mint a covid. S ezek a tapasztalatok örömteliek. Nem elcsigázott, elnyűtt emberek, hanem lelkesek. S ez igen biztató, reményteli új vezetőként lesegetve az ösvényt…”
Szumma szumárum: a HH-s közösség tényleg olyan, mint egy lüktető, nagycsalád. Egy olyan igazi. Vagyis ohana. És itt nemcsak cél, hanem hajtóerő, hogy senkit nem hagyunk magára.
Szeretettel: Lados Johanna és Tamás
