2022.01.07.
  • Házas Hétvége - Vajdaság
    Helyszín: Vajdaság
    2022.01.07.  17:00 - 2022.01.09.  17:00

Kárpát medencei lelki nap-2021.08.21

Szinte hihetetlen, de mégis igaz! Volt lelki nap, augusztus 21-én, Budapesten, a Lurdy házban! Hosszú rákészülés, várakozás, és bizonytalanság után talán még nagyobb kincsként őrizzük az emlékeket. <3

Csodálatos beszámoló készült róla a Magyar Kurírban, amelyet szeretettel ajánlunk azoknak, akik  szeretnék visszaidézni a legszebb pillanatokat és természetesen azoknak is, akik nem tudtak jelen lenni! Ezt a cikket olvashatjátok az alábbiakban.

Találkozás egymással és Jézussal – közel 150 házaspár érkezett a Házas Hétvége Kárpát-medencei lelkinapjára. Az augusztus 21-én a budapesti Lurdy-házban megrendezett találkozón az „Ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr!” mottó jegyében lelkiekben a NEK-re is készülve gondolkodtak arról, hogyan élik mindennapjaikban az Eucharisztiával való kapcsolatot.

A regisztrációnál házaspárok az érkezőket fogadták, egy másik asztalnál házaspárok kávéval, vízzel és csokival kínálták az érkezőket, egy másik pár a programról adott tájékoztatást. Láthatólag a feladatokat férj és feleség itt mindig együtt végzi. A teremben élénk beszélgetés folyt, ilyen széles körben 2018 óta nem találkoztak a házasságápoló, -erősítő mozgalom tagjai. Minden korosztály képviseltette magát, többségben voltak a hosszú házaséletet maguk mögött tudó párok, és sokan voltak jelen a mozgalomhoz tartozó papok, szerzetesnővérek és szerzetesek közül.

A minket fogadó Pusztai házaspár arról számolt be, hogy közösségük a járványhelyzetben gyorsan tudott váltani, és nagyon gyakoriak – ezer körül – voltak az online találkozások, gyakorlat volt az egymásért való ima, megtalálták a személyes egymásba kapaszkodás lehetőségeit. Most azonban minden a régi, a közösség megélheti a a személyességet, ami annyira jellemző rájuk. Megőrizték viszont az online tér nyújtotta lehetőségeket is, és az élő közvetítéshez azok is kapcsolódhattak, akik nem tudtak személyesen részt venni a lelkinapon.

A lelkinap gerincét három tanúságtétel és bevezető alkotta, melyeket mindig team – egy házaspár és egy atya – tartott. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve az „Ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr!” mottó jegyében a nap középpontjában az Oltáriszentség alapítása állt. „Arra akartunk ránézni, hogyan van jelen életünk, házasságunk mindennapjaiban az Eucharisztia” – mutatta be a témát Kovács Attila és Bea, a Házas Hétvége nemzeti felelős házaspárja.

A lelkinapon folyamatosan váltakoztak a találkozás, megosztás szintjei: az önmagunkkal való szembenézés, a párunkkal folytatott gondolatcsere, a kiscsoportos megosztás, a szünetek kötetlen beszélgetései.

A Kovács házaspár, valamint Jeney Gábor, a Házas Hétvége nemzeti felelős papja bevonva két másik házaspárt és két atyát, már hosszú ideje készült a lelkinap témájára. Az érsekcsanádi, törökbálinti és csíkszeredai házaspárok, illetve a Soltvadkerten, Mohácson és Marosvásárhelyen szolgáló papok rendszeresen találkoztak az online térben. „Így a járványhelyzet korlátozásai alatt sokkal több beszélgetésre volt lehetőségünk” – mondta Attila. Személyesen azonban most, a lelkinap reggelén találkoztak először. „Korábban jöttünk, hogy élőben is megismerkedjünk, és imával tudjuk kezdeni a lelkinapot” – mondja Gábor atya.

Bartimeus, a jerikói vak gyógyulása, a kenyérszaporítás csodája és az Oltáriszentség alapítása – az evangéliumi történetek elkezdtek élni a készület alatt, rendszeres megbeszéléseiken mélységük egyre sokszínűbben kibomlott. „Körkérdésben mindenki elmondta, mit adott neki az adott szakasz, mit hozott elő benne. Fantasztikus találkozások voltak, holott minden alkalommal csak online tudtunk beszélgetni” – tette hozzá Bea.

Tanúságtétel és bevezető – egy-egy téma feldolgozásának a Házas Hétvégén nem az ismeretközlés a célja, nem is előadásnak hívják ezeket. Mélységesen személyes megszólalások, vallomások, az ember életét betöltő örömökről és bánatokról, nehézségekről és bizonyosságokról, kétségekről, törésekről, melyekkel mindannyian szembesülünk, s melyek mindanyiunkat megpróbálnak. A házaspárok és a lelkipásztorok betekintést adtak életükbe, nem kezelték tabuként a nehézségeiket. Feltettek sokunkat foglalkoztató kérdéseket, feltárták megküzdött válaszaikat, miközben párbeszédet folytattak a közönséggel, és a közönséget is párbeszédre késztették önmagukkal, Jézussal és házastársukkal. „Az a bizalom, hogy mi feltárjuk saját életünket, a hallgatóságban is megszüli a bizalmat egymás felé. Mi magunk a készület során azt ismertük fel, mennyire ott van az életünkben a Szentírás, mennyire közel tud jönni. Vallomásaink reményeink szerint arra ösztönöznek, hogy hallgatóink is megkeressék saját életükben a Szentíráshoz való kapcsolódási pontokat” – mondta Bea. Gábor atya hozzátette:

“Örömteli, hogy az életem rejtett zugait megoszthatom, ezt szokták leginkább hazavinni. Mi, papok is csetlő-botló emberek vagyunk, ezt nem félek megmutatni, és engem nagyon megerősít, hogy így lehetek jelen a közösség tagjaként. Jól érzem magam itt, sokat ad a papságomhoz, jól esik a tanúságtétel.”

Bartimeus történetéről a Kovács házaspár és Jeney Gábor beszélt. A vak ember Jézussal való gyógyító találkozása arra inspirálta az előadókat, hogy ránézzenek saját életükre: Hol voltam vak? Mik a gyengeségeim, hibáim, botlásaim, bűneim, melyek vakká tesznek? Melyek voltak azok az alkalmak, amikor megláttam, megtapasztaltam, megtaláltam Jézust, és hogyan éltem meg a gyógyulást? Ugyanezeket a kérdéseket a hallgatóság is megkapta, először önmagukat faggatták, majd házastársukkal osztották meg válaszaikat.

A törökbálinti Kotschy házaspár, András és Anna Bacsmai László atyával a csodálatos kenyérszaporítás történetén keresztül a megosztásra irányította rá a figyelmet. Milyen javaim vannak, mik az erősségeim, és hogyan adok mindebből másoknak? Mindhárman beszéltek az anyagiakhoz való viszonyukról, mennyire tudnak adni abból, pénzből, vagyontárgyból, mit jelent számukra azok elvesztése. A törökbálinti házaspár, akik megtapasztalják a településen a rászorulók „örökbefogadásával” kialakított patrónusrendszerben a segítés mindennapjait, beszámoltak ennek a nehézségéről, de arról a bizonyosságról is, hogy ha csak apró lépésekben is, de mégiscsak a jobb élet felé, előre haladnak.

A kérdéseket a résztvevőknek is feltette a team: Mit tudok én megosztani? Hogyan viszonyulok ahhoz, ha tőlem várják a segítséget?

Az Oltáriszentség alapításáról egy erdélyi team beszélt, a csíkszeredai Péterfi házaspár és Balla Imre marosvásárhelyi atya, a Házas Hétvége legfiatalabb papja. Felolvasták az utolsó vacsorán elhangzott jézusi szavakat. Attila rövid szüneteket tartva megismételte a cselekményt, erőteljes képet hívott elő bennünk. „Kezébe vette, megáldotta, megtörte és megosztotta” – a vallomások is ezt az utat járták be. A házaspár és a pap is látni engedte, hogyan vette életét kezébe Jézus, hogyan voltak áldottak, hogyan törettek meg, és mindez hogyan alakította őket, hogy megosszák magukat egymással és a rájuk bízottakkal. Végül ugyanezt az utat kellett kérdéseik alapján a résztvevőknek is bejárni.

A tanúságtételek alapján megismerhettük három házaspár és három lelkipásztor belső küzdelmeit, boldog és nehézségekkel teli életüket. Volt részük betegségben, veszteségben, küzdöttek a gyermekáldás nehézségeivel, megéltek anyagi gondokat, munkahelyi kríziseket, lelki szárazságot. Eközben megtapasztalták az imádság adta erőt, békét és bizonyosságot, megtanultak elfogadni bajokat, együttélni nehézséggel, és megválaszolhatatlan kérdésekben is megtalálni a békét, az Istenbe vetett bizalmat.

A lelkinap ebédszünete a beszélgetésé volt. Bár a Lurdy-ház konferenciaközpontjának előcsarnoka óriási tér, a 150 pár élénk beszélgetése teljesen betöltötte. Minket a Szirmai házaspár karolt fel, nekik tehettük fel kérdéseinket a közösségről. Szirmaiék 1991 óta tagjai a Budapest és környéke tartománynak. Tizenegy éves házasok voltak, amikor meghívást kaptak egy „hétvégére”. Így kezdődik ugyanis a házas hétvégés élet. „Az első hétvégét olyan házaspároknak ajánljuk fel, akik már túl vannak a románcon, megvoltak az első összeveszések, vagy éppen a mindennapok sodrásában elveszni látszik a kezdeti mámor – amikor megszokássá kezd válni és szürkülni kezd a kapcsolat, akkor nagyon jótékony hatással van rá a hétvége. Ez a péntektől vasárnap délutánig tartó program az első időszak élményeinek újraélését tudja elhozni” – meséli Béla és Kati.

A Házas Hétvége tizenkét tartományból áll, azok régiókból, azok pedig kis, helyi közösségekből állnak. A tagok nemcsak haszonélvezői a közösségi létnek, évente mintegy harminc hétvégét, nyolc nyári tábort és több mint húsz egyéb programot tartanak. Az első hétvégékre főként meghívással érkeznek párok, az a minta kelti fel sokak érdeklődését, amit egy-egy hétvégés házaspár a plébániai közösségben képvisel. Az internet térhódításával egyre több megkeresést kapnak honlapjukon keresztül is. Az érdeklődőt egy házaspár fogadja és hívja meg programjukra. A Házas Hétvége célja a működő házasságok megtartása, megerősítése, még jobbá tétele. Ezt szolgálja a sok-sok program. Tartanak hétvégéket a kommunikációról, a hitük egymással való megéléséről például. Arra kapnak a párok „receptet”, hogyan tudják folyamatosan ápolni kapcsolatukat, de a munkahelyi és baráti kapcsolatokban is jól tudjuk használni, amit itt kapunk.

A délután folyamán a kötetlen beszélgetés kiscsoportos megosztásba ment át. Az ezt követő szentségimádásban a figyelem befelé és Jézus felé fordult. Énekek, zene, vetített képek, csendes percek, rövid elmélkedések alatt elmélyült a találkozás az Oltáriszentségben jelen lévő Jézussal. Ezzel a készülettel kezdődött meg a szentmise. Főcelebránsa és szónoka Felföldi László pécsi megyéspüspök volt.

Felföldi László egyszerre adott diagnózist korunkról, egyszerre mutatott rá felelősségünkre, adott irányt és bátorítást. A püspök szerint reálisan kell szólni a világunk hordozta veszélyről. A család minden korban szent volt, mert ez az a keret, melyben a gyermek megkapja a férfi és nő szeretetét, és emberré tud válni. Most pedig annak vagyunk tanúi, hogy megkérdőjelezik a család jelentőségét és ezzel jövőjét. Minden fordítható, a krízis felszámolható, de

“ezt nem fogja más megtenni, csak mi, az Egyházban bízó közösségek. Ha nem tesszük, az ár elsodor minket is, mert az árnak a jók sem tudnak ellenállni.”

Közösségekre van szükség, mert egy házaspár önmagában nem tudja viselni az élet terheit. Összefogásra van szükségünk, mely éltet és gazdagít.

A püspök szerint az építkezést az alapoknál kell kezdeni, a családi asztalnál, ha ott van hit, szeretet, akkor a gyerek ezt fogja továbbvinni. Jézus utolsó vacsorán elhangzott szavaira utalt Felföldi László: kezébe vette, hálát adott, megtörte és odaadta. Ez az élet. Ezzel szemben amit magunk körül látunk, az

“megromlott szívek szeretete: amit nem adtak oda, nem adtak hálát érte, nem törték meg. Senkinek és semmire. Ez a nyomorúság, boldogtalanság és keserűség forrása. Odaadta az életét? Hogy rámenjen?”

Mindenki élete rámegy, Jézus így mondta: aki meg akarja tartani életét, elveszíti azt.

“Éli az életét, de nem lesz belőle gyümölcs, ajándék, szeretet.”

Felfödi László arra biztatott, induljunk el egymás felé, egy tea és pogácsa mellé üljünk le egymással, ott csodák fognak születni, de el kell indulni. Megerősítette, a győztes oldalán vagyunk, a Megváltó a mi hajónkban van. Jönnek óriási hullámok, de nem veszhetünk el, mert az Isten fia velünk maradt.

Nem szabad félnünk, nem fog elsüllyedni a hajónk. A hajót el lehet hagyni, de a hajó nem fog elsüllyedni. Az Isten akarta élet és család meg fog maradni. Ez a mi reményünk erőnk és biztonságunk – zárta szentbeszédét.

A házaspárok egész estére együtt maradtak. A nap tánccal, borkóstolóval fejeződött be. 

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

2021.08.27.
Honlap szerkesztői: Marót Balázs és Julcsi

Honlap szerkesztői: Marót Balázs és Julcsi